2014-08-28 09:42 | TÉMA: Oktatás

I. A nyelv a Mátrixban. Mi van utána, hova tartunk?


2014.02.19. 

Egy kis merengésre késztetés, hova is tartunk a nyelvvel, ahogy bontjuk a kettős-fogalmi struktúrákat, ahogy címkétlenítünk, és ahogy a minősítéseket (jelzőket) hagyjuk el, hogy bejussunk a középpontunkba, és a szívtudat állapotba.

 

Ott ugye nincs kettősség, nincs poláris ellentétpár, nincs én-meghatározás a külvilághoz, másokhoz képest.

Akkor, hogyan is alakul majd a nyelv az átmeneti fázisban, ahogy zárjuk befelé a kettőségeket, ahogy megtanuljuk minősítés nélkül elfogadni azt ami éppen van?

 Ez az átmenet. 

És hova tartunk?

Amikor az elme, a nyelv, a szó és a fogalmak helyett az információ egyenesen a szívbe érkezik be, tudom-látom-érzem egyben csomagként. És nem kell hozzá megszólalni,  mert szívből szívbe kommunikálunk majd.

Ha már odajutunk.

 

És akkor a nyelv alakulása a fentiek  Tudat-Fényében

 

Vagyis:

én-te-ő-mi-ti-ők: elkülönültség, szétválasztottság, elhatárolódás a világunktól.

Én (gyerek majd személy) + Te   Ő (anyu-apu),

ahol a Te lesz az akivel azonosulunk (akivel cinkosok leszünk) az Ő-vel szemben.

Ez nem statikus, hanem polárisa (+(-) töltésben) dinamikus, helyzettől függően fog váltakozni...

 

 Mi (az én+te+ő) kis egység pl. család, kis közösség, ország, bolygó, galaxis, univerzum.. stb 

 + Ti  akik kedvelt másik család vagy kisközösség, ország, bolygók, galaxis, univerzum... stb...

 Ők  akiktől elkülönülünk MI és Ti együtt. Családok, kis közösségek, országok, bolygók, univerzumok.. stb...

 

Ez az elkülönülés, a széttagoltság, a valakihez képest meghatározott létezésnek a fogalmi széttagoltsága, hogy ezt ki tudjuk fejezni.

Amíg ebben a fogalmi struktúrában gondolkodunk magunkról, és ezeket a fogalmakat használjuk, így ilyen formában, addig akár mennyit dolgozik magán az ember, egyszerűen marad a széttagoltság.

 

Hogyan van amikor nem ez van?

  

 

 Amikor nem a 3.dimenziós mátrix fogalmi széttagoltságában van a meghatározottságom (vagy-vagy fogalompáros, ami egymáshoz képest létezik polárisan (+)(-)) , hanem a fölöttibe kapcsolódik a lelkem a szívemen keresztül, és így a tudatom is. 

Ez nem "csatornázás", hanem ott vagyok, az vagyok valósan, így az a tudat egység szól ki a számon keresztül, egyben, és az az egységtudati energia nyilvánítódik meg a testen keresztül, amilyen rezgéstartományba kötődöm, például a krisztusmagomon keresztül a kristályhálóra, vagy egyel még beljebbről kapcsolódva a eredetmagomon keresztül a kozmikus hálóra, akkor ott már

 

 "MI" van.

 

 Ezért beszélek én is meg pl többen időnként többes számban ide, abból az EGY-tudat állatopból,

 Egység-Tudati rétegből visszafelé, ide a mátrixba az egyéneknek, személyeknek, akik még az elkülönült fogalmi struktúrába ágyazva határozzák meg magukat.

Ez fog úgy hallatszani, az egyén számára, hogy "Ti ezt és ezt tesztek, mi ezt innen így látjuk".. stb.

 

Mi a határ?

 

Az, ahol elkülönült kicsike emberkének hiszi magát valaki,

 

Kihez képest?

például

-a külvilágához képest, vagy

- az Isteni Énjéhez képest,

-vagy a Lélekcsaládjához képest,

-vagy az eredetcsaládjához képest... 

  

Összefoglalva az egység-tudathoz képest.

 

 Mi az Egység-tudat?

 

Az emberi részünkhöz tartozó Isteni Én minőségeink közös Tudata.

 

Mi által éri el a tudatunk az egyre magasabb, és egyre Egységesebb tudati hálókat?

 

A Lélekrezgésünk, lélekminőségünk frekvenciája folytán.

 

Az információ a létezésen belül mindenhol hálón keresztül történik, amiknek frekvencia sávjai vannak, ami akkor elérhető számunkra, ha a megfelelő rezgéstartományba eljutunk. 

Az egység-tudat is hálórendszer, csak nem a 3.d-s fogalmi struktúra mátrix hálórendszere, hanem egy magasabb tudati-háló, amiben szintén vannak kisebb csoport egységek,

pl. az egy energiából származók egysége,  lélekcsaládok,

aztán az egy frekvenciából származók egysége,

majd ezek is egybe kötődnek még magasabb tudati-hálóban,

és így tovább.

 

Mit von maga után a címkétlenítés? 

 

Mi is maga a címkétlenítés?

 

Amikor nem azonosulunk az adott címkével, vagyis elválasztjuk egymástól az érzéstartalmat, az energiát, amihez az adott fogalmi címke társul a rendszerünkben. 

 

Itt több mindentől kezdünk elválasztódni, és több minden kerül ki a fogalmi rendszerünkből.

 

Például a birtoklás,

hogy az érzés az enyém, a gondolat az enyém, az az azonosulásom, vagyis az vagyok én, amit gondolok, amit érzek, amit hiszek a cimkék alapján.

 

Így tűnik el a főnevek szerepe egyre inkább, és az alany lényege,  egyszerűen nem lesz alany és nem lesz az alany meghatározva mint főnév, és minősítve mint melléknév. (érdekes ugye?) 

 

Amikor megtörténik az elválasztódás a fogalom-címke és az érzés között, akkor marad önmagában az érzés, mint energia, de itt még van benne minősítés, ez a következő fázisa.

 

Minősítem ilyennek-olyannak, vagyis egy minőséget kifejező melléknevet rendelek hozzá.

 

Amikor lekerül róla a minősítés, eltűnik a melléknév szerepe, akkor marad önmagában egy energia.

 

Ami csak VAN.

 

És ezzel egy időben lebontottam magamon keresztül azt, hogy beszéljek róla minősítésként, majd megnevezzem azt valaminek, vagyis felcímkézzem. Hogy lássuk visszafelé is, hogyan jön létre, és hogyan bomlik vissza, hova jutunk vissza.

 

Amikor minden tapasztalás csak van, bármi legyen is az, akkor én csak a megfigyelője vagyok, és már nem szólalok meg, nem minősítem ilyennek-olyannak, és nem reagálok rá így-úgy, és nem nevezem meg sehogyan sem.

 

A tapasztalás így egy egységes csomag lesz bennem, amiben egyszerre van jelen az egész egyben, ez az amit úgy szoktam fogalmazni, hogy tudom-látom-érzem. És bennem van, és nincs kérdés, és nincs válasz, mert egyszerűen meg van.

 

Ez a következő kommunikációs fázis, ahova tartunk, ahova halad tovább visszafelé a tudat, ahogy válik le a mátrix fogalmi-hálójáról.

 

 Így fog eltűnni a nyelv teljesen, mert értelmét veszti a használata.

 

És ebben most egyre gyorsabban haladunk, hisz, például én magam is már mindenkinek ott vagyok a fejében, és álmában, miközben nem beszélünk, nem írunk egymásnak. Mégis ott vagyok, és mégis kapcsolódunk, és van kommunikáció. Csak más síkon. Az egység-tudat síkján.

 

Sőt, azt is megtapasztalhatjuk ez alapján, hogy meg sem kell mozdulnod, csak megjelenik benned valami, és azt abban a pillanatban meg is történik.

Mivel ez a teremtés alaptermészete, egyelőre ezért vagyunk a 3.d-s mátrix karanténban, amíg a tudattalanban lenyomott érzéstartalmakhoz ragadt fogalmak vannak jelen az egyedi rendszerünkben, hisz itt, ebben a zárt buborék univerzumban nem tudsz magadban valós kárt tenni, vagyis inkább azt mondanám, hogy csak ezen a zárt buborékon belül tehetsz kárt magadban és a külvilágodban, amíg ki nem dolgozod magad az összes kettős fogalmi-érzéstartalomból, amiből most köréd vetül ez a demo-valóságod a karanténon belül. 

 

Ebből a karanténból (3.d-s mátrixból) egyetlen egy valós kiút van, a szíveden és a magodon keresztül.

Oda pedig többek között a fogalmipáros rétegeiden, és érzésrétegeiden keresztül juthatsz le, be, majd ki, fel.

 

Merengés II. 

Oktatás jelen pillanatban, majd az átmenetben, és utána

Kérdés, hogy mi legyen a sok-sok kicsi gyermekkel, akikben ez az Egység-Tudat és Egységlátás még teljesen természetesen van jelen születetten egészen addig, míg be nem kerülnek az oktatásba.

A fiamnál láttam, hogy nagyjából 3. év végére kezdett leereszkedni rá a mentális köd, és kezdett szétesni az egységlátása, és kezdett egyre szétdaraboltabbá válni a csodás, mindenre nyitott, rugalmas, és fókuszált, egyhegyű TUDATA. Addigra nagyjából minden gyermek elindul az agyhalálba, és felkötődik a poláris, mentális 3.dimenziós mátrix hálóra.

De most csak a nyelvtant nézzük a fentiek fényében, hogy valójában mennyire semmi, de semmi értelme innentől kezdve ezt oktatni, valójában fölösleges ezzel gyilkolni a gyerekeket, hogy a jelenlegi nyelvtan szabályokat bemagolják. (a memorizálásnak amúgy sincs semmi értelme.)

De valójában az is teljesen felesleges innentől kezdve, hogy még történjen akár milyen főiskolán nyelvtan tanárok kiképzése a rendszer számára.

Azoknak is elgondolkodtató üzenet lehet talán ez az írás a jövőre nézve, akik jelenleg nyelvtan tanárok, hogy lassan talán szerencsés lenne más, valósabb tevékenység után nézni...

Tanároknak, tanítóknak egy kis lelkesítés, bátorítás:Szabad Lét

 

És talán elgondolkodtató üzenet lehet az ébredező, vagy felébredt szülők számára is, akik maguk már haladnak visszafelé önmagukban, és bontják lefelé önmagukban a 3.dimenziós mátrixot, hogy közben a gyermekeik meg még a bekötődést élik meg a jelenlegi oktatási rendszer szerint nap mint nap.

 

és

Az én egyéni történetem ebben a témában, hol tartok ma

 

folytatás hanarosan...

 

 

 

szeretettel

Shana

 


UPDATE command denied to user 'szivtuda_szives'@'localhost' for table 'egysegtabla'