életfilm | 2017-02-20 07:30  
Sziasztok!

1987-ben érettségiztem, voltam bolti eladó, gondozónő egy idősek otthonában, közben kozmetikus lettem

1969-ben születtem.
Szüleim már nem élnek. Apukám erősen italozott, ilyenkor anyukámmal agresszív volt. Anyukám megvédte magát, erős, határozott nő volt. Mégis egy alkalommal, minden bátorságomat összeszedve, remegve a félelemtől, odaálltam és rákiabáltam, hogy ne merje bántani az anyukámat. Abbahagyta a hőbörgést. Bennünket gyerekeket soha nem bántott. Egyszerre imádtam, nagyon szerettem, haragudtam rá és sajnáltam.
Most látom, hogy így éreztem a férjem iránt is.
Csak olyan férfihoz akartam menni aki nem iszik. Nem is ivott néhány évig. Aztán ugyanaz a játszma. Nem volt agresszív, de ha megláttam ittasan minden gyerekkori emlék visszajött. A gyerekeknek olyan apja volt, amilyet én szerettem volna gyerekkoromban. Egyszerre imádtam és gyűlöltem.
14 évvel ezelőtt öngyilkos lett. Nem tudom elengedni azóta sem. Magamba zárkóztam. A mi családunkban, női vonalon szinte mindenki özvegy.
Amikor rájöttem, hogy érdemes a megérzéseimre hallgatni, a sors behozott az életembe egy lányt, akivel angyaltanfolyamot, reikit, szellemgyógyászatot tanultam. Nem mertem csinálni egyik technikát sem. Volt bennem egy félelem, hogy Istent játszom.
Théta healinget tanultam könyvből. Aztán elmentem elvégeztem az alapot és a haladót. Főleg a haladónál éreztem, hogy nekem nem tanítottak semmit, ezeket én tudom. Keveset használtam, itt is megijedtem az erőmtől talán, amikor meggyógyítottam a körömgombámat. Túl macerás az ásás.
Tavaly access barst tanultam. De nem tudom csinálni, mert csak ígérik, hogy jönnek, de lemondják. Még azok is akikkel cserélni szeretnék. Olyan mintha az emberek csak átnéznének rajtam, de nem vesznek észre.Még ingyen sem kell a tudásom.
Igy vagyok a munkámmal is. Kozmetikus vagyok.7 éve próbálok megélni belőle, sikertelenül. Ez év április 1-től találtam egy új helyet. Nagy reményeket fűzök hozzá.
DE! Úgy döntöttem, ha most sem leszek eredményes akkor abbahagyom, végleg. Nem tudom, hogy akkor merre tovább, de ami nem megy ne erőltessük. Azért ragaszkodtam hozzá ennyi ideig mert nagyon szeretem. Szeretem ahogy egy arcot szebbé teszek, és tele vannak önbizalommal utána. Szeretem ezt az érzést.
Van egy izületi gyulladásom, úgy tűnik genetikai, hárman vagyunk a rokonságban akinek ilyen betegsége van.
25 éve küzdök vele, de nem adom meg magam. Statisztikailag már szinte dolgozni sem tudnék. Nem veszek tudomást a statisztikáról.