életfilm | 2015-01-14 08:18  
Marosvásárhelyen születtem és nőttem fel, majd magyar-angol szakot végeztem a kolozsvári egyetem bölcsészkarán. Két évig voltam iskolai angoltanár, jelenleg magántanár vagyok és alkalmanként fordítok is.

Az, ahogyan a szüleim kapcsolatát kisgyerek korom óta érzékeltem, nagyban meghatározta további döntéseimet. Lestem és reméltem édesapám figyelmét és elismerését, édesanyám túlkompenzálta ezek hiányát, különlegesnek tartott, de az elvárásait időnként nyomásként érzékeltem. Én voltam az elkényeztetett kicsi. Van egy hét és fél évvel idősebb nővérem, születése után a szüleink szinte elváltak, én később "meglepetésként" jöttem.

Tizenéves koromban keresztülmentem néhány kapcsolaton és csalódáson, és a házasságomat is sérült minta alapján választottam: egy olyan kapcsolatra mondtam igent, ahol egyik éretlenebb volt, mint a másik. Azzal a reménnyel talán, hogy ha sikerül a páromat "megmenteni", akkor sikerül kijavítani a harmónia hiányát a szüleimnél is. Mostanra kezdtem rájönni, hogy ez nem az én feladatom. A kb. tíz éves házasságból egy éve léptem ki "hivatalosan". Két gyerekünk van, egy fiú és egy lány.

Amikor megismertem a jövendő páromat, volt férjemet, azzal ijesztegetett, hogy halálos betegsége van (amiről később kiderült, hogy herevisszér). Komolyan vettem őt, és ezzel együtt elkezdtem egyre komolyabban elgondolkodni "az élet értelmén".

Első könyvem a témában, Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról meglepetéseket tartogatott nekem. Olvastam valamiről a könyvben, majd megtapasztaltam élő tanításként. Aztán kirepültem a testemből. Persze minden nagyon ügyetlenül és félősen történt, mert gőzöm nem volt, hogy igazából mi is történik. Attól kezdve körülbelül egy fél éven keresztül (2001-ről írok) szinte minden éjjel furcsa álmaim és élményeim voltak, és akárhányszor délben le mertem pihenni, zsibbadás fogta el a testem, mintha készülnék kilépni belőle. A félelem persze visszatartott. Talán az álmok voltak a legsikeresebbek. Ekkor álmodtam meg a lányom születésnapját, 6 évvel azelőtt, hogy megszületett volna. És olyat is álmodtam, hogy az angyalok örülnek, mert ezentúl tudunk levelezni és tartjuk a kapcsolatot. Egyszer láttam egy finom szövésű zöld háló-tölcsért is, amelynek a közepe fekete volt, és a figyelmem segítségével szépen tudtam haladni benne. Szívesen venném, ha ezeket a dolgokat végre valaki értelmezni tudná, vagy megerősítené sejtéseimet.
Végül a félelem és az idegenkedés nyert, nem tudtam soha elengedni magam, nem volt bizalmam a kontrollt elveszteni, így az ilyen jellegű történések kiszorultak az életemből.

Az érdeklődésem azonban a szeretet, az igazság, a harmónia megélése, az önismeret iránt nem csökkent. Sokat olvastam a témában és eljártam egy jó pár előadásra, képzésre is. Persze nehéz volt eljutni odáig, hogy egyre tisztában lássam és vállaljam is, hogy hol tartok, mit gyűjtöttem össze a "zsákomba". Hosszú évekig hallgattam frusztrációimmal, amíg végre meg mertem szólalni és kimozdítani magam a bénító komfortzónából.
Szeretném véglegesen elengedni a sérült apa-anya minta maradék elemeit: úgy érzem, ez még mindig nem sikerült teljesen. Van bennem egy hatalmas nyugalom, és van bennem zaklatottság is időnként. (Most éppen naaagyon nyugis ;) ) Szeretnék minél többet megérteni abból, hogy ki is vagyok én.