életfilm | 2014-06-07 16:59  

Iskoláim: Katolikus gimnázium, Óvónőképző Főiskola
Óvónőként dolgozok folyamatosan 15 éve.

Nem várt gyerekként jöttem a világra. Szüleim nagyon fiatalok voltak, kényszer házasság lett miatta(m).Apám alkoholista volt...mikor ivott agresszív volt.Egy öcsém van.10 éves voltam, mikor a szüleim elváltak. A gyerekkorom félelemben telt.Apukám meghalt.

19 évesen férjhez mentem (a férjem is 19 éves volt). 20 évesen született az első gyerekünk, 30 évesen a 4. 3 fiam és egy lányom van. 15 év házasság után szétköltöztünk, 6 évvel később elváltunk. Azóta egyedül nevelem a gyerekeimet. Most csak ketten élnek velem.Volt több kapcsolatom, amikből előbb-utóbb mindig én léptem ki. Nem tudtam magam elköteleződni senki mellett.


 


Szüleim ateisták voltak. Nagymamámtól hallottam Jézusról és gyerekként nagyon szerettem a történeteit. Magam iratkoztam be 10 évesen hittanra. A katolikus vallás az életem alapváza volt. Erre épült a házasságunk is. Miután ez az alap összeomlott bennem (ezzel együtt a házasságunk is) a keleti vallásokkal ismerkedtem. Ez jelentős változás volt,elindultam befelé, önmagamba. A világképem folyamatosan változott, leginkább könyvek által. (Pl.N.D.W.:Beszélgetések Istennel)2009-ben elvégeztem az Avatár tanfolyamot, ami egy nemzetközi önismereti tréning. Igazi nagy változást ez adott, mert saját tapasztalatokhoz juttatot önmagamról, működésemről, hiteimről, mintáimról...Nagy felismerés volt, hogy közöm van az életemhez:)Azóta folyamatosan haladok az egyre tudatosabb létezés útján...egyre jobban látom önmagam....úton vagyok :)


 


Nekem a legfontosabb életterületem a család, párkapcsolat. Leginkább ehhez kapcsolódnak negatív és pozitív megéléseim.
19 évesen házasságkötés,20 évesen az 1. gyerekem születése(és persze a többi is):)
2000-ben mikor szétköltöztünk, 2006-ban elváltunk.
2009-ben Avatár tanfolyam -új tudati minőséget hozott, új munkahely: alternatív óvoda-jó barátokat(lélektársakat) adott, rengeteg kihívást, nagyobb felelősségvállalást ...
Több párkapcsolat...mindig rendesen "bezavartak". Olyankor nagyon kibillenek az egyensúlyomból. Nehezen tudtam a családdal összeegyeztetni..
Leginkább olyan kapcsolatokba mentem bele, amiről már az elején láttam, hogy nem "az igazi"


 


Legfontosabb számomra a spirituális utam. Egyre jobban távolodok a fizikai világtól, egyre inkább nehezemre esik a létezés itt. Tudom, hogy ez nem jó irány. Az előző évben majdnem meghalltam. Kineziológusomnak köszönhetem, hogy élek. Ő zavart el nőgyógyászhoz (több, mint fél éve véreztem). Megműtöttek és azóta növekszik az életerőm és tudom, hogy dolgom van a világban. Nagyon intenzív belső változásokon megyek át. Sokat segítettek az írásaid, hogy jobban megértsem, lássam mi történik velem.
Kinezologiai oldás során derült ki, hogy anyukám pocakjában volt egy ikertestvérem. Az Ő halála erős bűntudatot okozott nekem: "nincs jogom élni" "örömtől való megfosztottság"....


 


Most a tudatosodás útján ott tartok, hogy a célom kapcsolódni önmagammal (forráslényemmel, Mag-ommmal). Megerősödni, támasztékok nélkül ...és megmaradni ebben a létállapotban.
Az elmúlt időszakban folyamatosan tűnnek el a mankók az életemből és bizony még nagyon gyenge lábakon állok, könnyen kibillenek (visszarántanak a dolgok)
Szeretnék teljes életet élni, azt az életet amiért ezt a létidőt választottam. Keresem a helyem ebben a világban.

 
 

    Mit tenne most a szeretet?

BLOG | 2014-09-10 08:31  

Mindannyian hallottuk elégszer és némi tudatossággal tapasztaljuk, éljük is, hogy az ÉLET az ITT és MOST-ban zajlik. A figyelmemet most erre helyezem: a jelen pillanatban lévő tágas valóságra, a lehetőségek tengerére hiszen ha képes vagyok tudatosan jelen lenni a pillanatban, akkor nem reagálok automatikusan, hanem eldönthetem, hogy ki és mi akarok lenni, hogyan , kinek akarom megtapasztalni önmagam ebben a pillanatban. A választás, döntés a kezemben van....Így leírva milyen egyszerűnek tűnik, de milyen könnyű elveszíteni a tudatosságot  :))

Ebből kiindulva filozofálgattam, hogy  mi volna, ha az a kérdés vezetne az utamon: Mit tenne most a szeretet? Ez a gondolat nem most bukkan fel bennem először, sok kérdést felvet bennem. Pl. a segítség adás kérdését. Hogyan tudok úgy segíteni, hogy azzal ne gyengítsem, ne megfosszam a másikat az erejétől? A SZERETETszámomra jelenti aMEGÉRTÉSt, FIGYELMET, ELFOGADÁSt, JELENLÉTet...Pl. mikor a koldus pénzt kér: vajon tényleg azzal segítem, hogy pénzt adok neki? Én úgy gondolom, hogy ezzel csak beleragasztom a koldus létbe...ugyanakkor a legtöbben ellenállnak minden más lehetőségnek.  Akkor segítek jól, ha azt adom amit kér vagy ...??????

Ahogy tágul a világ látásom, úgy egyre inkább azt látom, hogy semmit sem tudok pl. arról, hogy ki miért éppen azt az életet éli, amit. Hogyan ítélhetek meg bárkit is? Miből gondolom, hogy meg kell menteni bárkit is? ....és akkor megint csak az a kérdés, hogy hogyan szolgálhatok jól?

Most ebben a pillanatban jött felismerésem, hogy mindez, amit itt eddig csináltam a spirituális egóm agyszüleménye....Ha valóban jelen tudok lenni a pillanatban, kinyílva a világ, a másik felé, akkor gondolkodás nélkül tudni fogom, hogy mit kell tennem, mi a jó a másiknak, nekem, a Világmindenségnek :)

 

 
 

Az átalakulás folyamatát reméltem segíteni azzal, hogy kértem az eredetnevem...nemrég megérkezett:

Eredetnév:                                      FABIJENNA

Jelentése:                                         A FEHÉR FŐPAPNŐ

Kozmikus szülők:                       JÉZUS és LADY NADA
Eredet frekvenciája:                 CHRISTUSI FREKVENCIA

Mikor megtudtam egy ideig csak sírtam, sírtam...nem igazán tudom miért . Őszintén, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval....leginkább ellenállást éreztem. Ateista családba születtem. A nagymamám mesélt nekem Jézusról és a szeretetről. A szívem olyankor megtelt szeretettel. Kisiskolás voltam mikor megkérdeztem az osztálytársaimat, hogy mi az a hittan, ahová ők jártak. Mikor megtudtam, hogy ott Jézusról tanulnak, aznap beirattam magam hittanra. A szívemben gyúlt fényt, tüzet vittem haza, érezte anyukám is. Az élet úgy hozta, hogy egyházi gimnáziumba jártam. Ott a katolikus egyház keretein belül sok Jézus ill. Isten élményben volt részem. A vallás maga életem váza lett. Erre épült a házasságom is (a férjem a piaristáknál tanult). De idővel az egyház és a vallás (Istennel való kapcsolat) számomra teljesen különvált. A katolikus egyház Istent kívűlre, felülre tette(ítélkező Isten). A félelem és bűntudat mélyen belém gyökereztek általa....Azután kezdődött egy befelé való utazás...

A történetet azért írtam le, mert így talán érthető, hogy az eredetnevem kapcsán miét voltak ellenérzéseim . Ugyanakkor számos dolog a helyére került bennem : a segítő identitásom, szolgálat (sokszor önmagamat teljesen feláldozva) az elesettek megmentése (leginkább a gyerekek )...még gyerekként (15 évesen) dolgoztam a Szeretetszolgálatban...fogyatékos gyerekeket nyaraltattunk, aztán 18 évesen állami gondozott gyerekekkel foglalkoztam...jelenleg óvónő vagyok és nem mellesleg van 4 saját gyerekem is .

Dr. Czeizel Beatrix, Greskó Anikó: Szólok hozzád című könyvét azért vettem meg, hogy Jézusról és Mária Magdalénáról többet tudjak meg.A könyv teljesen új perspektívát nyújt, tágítja a tudatom és közben azt érzem, hogy a bennem mélyen leülepedett, elfelejtett katolikus neveltetés újból a felszínre tör és hatalmas káoszt okoz bennem. Úgy érzem ez egy nagy, hatalmas csomag, ami nem csak az én mostani életemről szól, hanem sokkal régebbről és nemcsak a sajátom, hanem az összes eddigi közös "teremtés csomagról"ami Jézushoz,ill. a katolikus egyházhoz kapcsolódott. Most ezt a káoszt élem, érzem és nagyon nem látom merre vezet....

 

hozzászólás | 2014-09-10 07:53    

smile

 
 

    Ági-Fabijenna

BLOG | 2014-09-05 20:17  

Az átalakulás folyamatát reméltem segíteni azzal, hogy kértem az eredetnevem...nemrég megérkezett:

Eredetnév:                                      FABIJENNA

Jelentése:                                         A FEHÉR FŐPAPNŐ

Kozmikus szülők:                       JÉZUS és LADY NADA
Eredet frekvenciája:                 CHRISTUSI FREKVENCIA

Mikor megtudtam egy ideig csak sírtam, sírtam...nem igazán tudom miért . Őszintén, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval....leginkább ellenállást éreztem. Ateista családba születtem. A nagymamám mesélt nekem Jézusról és a szeretetről. A szívem olyankor megtelt szeretettel. Kisiskolás voltam mikor megkérdeztem az osztálytársaimat, hogy mi az a hittan, ahová ők jártak. Mikor megtudtam, hogy ott Jézusról tanulnak, aznap beirattam magam hittanra. A szívemben gyúlt fényt, tüzet vittem haza, érezte anyukám is. Az élet úgy hozta, hogy egyházi gimnáziumba jártam. Ott a katolikus egyház keretein belül sok Jézus ill. Isten élményben volt részem. A vallás maga életem váza lett. Erre épült a házasságom is (a férjem a piaristáknál tanult). De idővel az egyház és a vallás (Istennel való kapcsolat) számomra teljesen különvált. A katolikus egyház Istent kívűlre, felülre tette(ítélkező Isten). A félelem és bűntudat mélyen belém gyökereztek általa....Azután kezdődött egy befelé való utazás...

A történetet azért írtam le, mert így talán érthető, hogy az eredetnevem kapcsán miét voltak ellenérzéseim . Ugyanakkor számos dolog a helyére került bennem : a segítő identitásom, szolgálat (sokszor önmagamat teljesen feláldozva) az elesettek megmentése (leginkább a gyerekek )...még gyerekként (15 évesen) dolgoztam a Szeretetszolgálatban...fogyatékos gyerekeket nyaraltattunk, aztán 18 évesen állami gondozott gyerekekkel foglalkoztam...jelenleg óvónő vagyok és nem mellesleg van 4 saját gyerekem is .

Dr. Czeizel Beatrix, Greskó Anikó: Szólok hozzád című könyvét azért vettem meg, hogy Jézusról és Mária Magdalénáról többet tudjak meg.A könyv teljesen új perspektívát nyújt, tágítja a tudatom és közben azt érzem, hogy a bennem mélyen leülepedett, elfelejtett katolikus neveltetés újból a felszínre tör és hatalmas káoszt okoz bennem. Úgy érzem ez egy nagy, hatalmas csomag, ami nem csak az én mostani életemről szól, hanem sokkal régebbről és nemcsak a sajátom, hanem az összes eddigi közös "teremtés csomagról"ami Jézushoz,ill. a katolikus egyházhoz kapcsolódott. Most ezt a káoszt élem, érzem és nagyon nem látom merre vezet....

 

 
 
2 db hozzászólás

   

BLOG | 2014-08-29 11:04  

Visszavonulásomnak több oka is volt: az egyik, hogy elkezdődött az ovi és rengeteg figyelmet, energiát lefoglal az életemből...többet, mint amit örömmel beleteszek...

A másik ok, hogy egy olyan hullámfázisba kerültem, amiben elbizonytalanodtam magamban és megkérdőjeleztem annak a fontosságát, hogy én ide leírjam önmagam tapasztalásait, megéléseit....Igazából régi, ismerős érzés ez, amikor összenyomom önmagam, értéktelennek, jelentéktelennek tartom magam....(összehasonlítva Shana írásaihoz képest, aki már egy jóval magasabb szinten lát rá a dolgokra... ) Nos az összehasonlítás soha nem vezet sehová (leginkább elfelé önmagunktól)..tudom, hogy mindenkinek meg van a maga rendeltetése, helye, dolga a világban és az én egyetlen feladatom, hogy hű legyek önmagamhoz...

Önmagamhoz visszavezető gondolat, illetve annak megértése,elfogadása, megélése az, hogy nincs mit tenni, nincs hova menni, mert pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, teszem, amit tennem kell és vagyok, aki vagyok...

Adamus Saint-Germain-t idézve: "Minden jól van a teremtés egészében." :)

 
 

   

BLOG | 2014-08-19 08:32  

Sziasztok!

Megérkeztem. 10 napot töltöttem Erdélyben, egy csodálatos, tiszta térben Énlakán, Erdély szívében :)

17-en voltunk. Az ott lévő emberek mindegyikében önmagam tükröződéseit fedeztem fel. Sok-sok felismeréssel ajándékoztak meg önmagamról. A legnagyobb tanítóm egy 8 éves fiú volt :) Nekem idáig nehezen ment önmagam felvállalása (ki vagyok? mit is akarok?...) Nos ez a kisfiú minden egyes pillanatban közölte a világgal :) Csak egy egyszerű példa amikor megkért:  "Ági simogass!" Én ezt a mondatot még soha nem ejtettem ki a számon, pedig nagyon sokszor vágytam rá....

A másik dolog amire tanított, hogy kiálljak magamért még akkor is, ha ezért a másik haragudni fog.Szintén egy példa, hogy értsétek: szeretett volna valamit játszani, de nekem akkor nem volt hozzá kedvem és ő ezért megharagudott rám és ennek hangot is adott. Jaj de nehéz volt megélnem, hogy "nem szeret". Láttam, éreztem, hogy ez egy olyan minta, ami sokszor jelen volt az életemben és ami visszatartott önmagam felvállalásától.

Hálás vagyok minden egyes tapasztalásért, mert ezek közelebb visznek Önmagamhoz...

 
 
1 db hozzászólás

Az előző bejegyzésemben sárkányként beszéltem saját árnyoldalamról. Hát ma igazából megmutatta magát:

Shana küldött egy e-mailt, hogy hívjam fel és beszéljek az én "sárkányaimról". Innentől bemásolom a levelezésünk:

Drága Shana! Szívesen felhívlak, de nem igazán tudok mit mondani róla. Egyszerűen így neveztem el (nyílván valaha hallottam, olvastam róla...) az árnyoldalamat, mindazt amit eddig nem tudtam , akartam meglátni :)
 
huhh... Ági.. ennek amit msot írtál, volt egy nagyon erős energiaelszívó energiája...
 
huhh...
 
szabályosan húztad ki vele az energiát az erőközpontomból beakaszkodva...
 
Te tudsz erről, hogyan működsz?
 
huhh...
ezt még ki kell lélegeznem magamból...
 
Ez egy eszméletlen erős MENTÁLIS-3-as csakrás életenergia elszívó működési mód...
 
JAAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ.....nem ezt nem tudom, látom....de most megrettentem...mindig attól féltem, hogy én igazából rossz vagyok....féltem a tisztánlátóktól, mesterektől...hogy ők meglátják, hogy én ki is vagyok valójában és kiderül, hogy nem is vagyok jó....
 
Átlélegeztem magam a kétségbeesésen és önsajnálaton, aztán jött a gondolat, hogy "sárkányt akartam" hát tessék...Kértem az önvalóm, hogy segítsen meglátnom ezt a működési mintát.
 Azt tudtam, láttam, hogy nagyon kicsinek, erőtlennek éltem meg magam és másoktól szedtem az energiát a figyelmen keresztül vagy akár a segítő identitáson keresztül.
 Próbálok beleérezni abba, amit írtam...nem látom tisztán, mélyen....lekicsinylem magam és ebből próbálok energiát nyerni?
Nem tudok, merek most segítséget kérni tőled....
Ma pont ezen filozofáltam, próbáltam megfejteni, hogyan lehet jól segíteni másoknak, hogy ne nyomjam össze őket és most az a kérdés bennem, hogyan lehet úgy segítséget kérni, hogy ne nyomjam össze magam ill. ne szívjak el energiát mástól???
 
nah.. MOST teljesen tiszta voltál... ezekben a sorokban semmilyen elszívó és lenyomó sem volt... ez TISZTA volt...
 
őszinte...
 
az elsőben pedig az volt... figyelj:
 
szííííveseeeeeen  seeeeeegííííítek...., (nyúlós, poláris, megmentős....) ,
DE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (ennek ez volt az energiája)
nem igazán tudok mit mondani róla. (vagyis nem segítettél semmit, nem mondtál semmi valósat ami tényleges segítség lett volna, amiért, és amire kértelek.)
aztán már, ahogy elhúztad a szívesen segítek mézesmadzagot, és magad irányába fordítottad az energiát, már magadról beszéltél, szintén látszatra, mert semmilyen valós, használható, összeadódó, másikat segítő információ nincs benne:
Egyszerűen így neveztem el (nyílván valaha hallottam, olvastam róla...). Bammm.. lezáró, még mindig magadnál tartó energiával... 
és aztán még viszel magad irányába egy kis energiát:
 az árnyoldalamat, mindazt amit eddig nem tudtam , akartam meglátni :)
 
ehhez képest amit most írtál:
 
 
"JAAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ.....nem ezt nem tudom, látom....de most megrettentem...mindig attól féltem, hogy én igazából rossz vagyok....féltem a tisztánlátóktól, mesterektől...hogy ők meglátják, hogy én ki is vagyok valójában és kiderül, hogy nem is vagyok jó...."
 
nah, ez valós, igaz.. őszinte... és ez mindenkinek ismerős lehet, és segítség, mikor Te kimered mondani azt a félelmet, ami benned volt eddig rejtve, és ami helyett ment a maszatolás energia párbeszéd előtte, amolyan felszínes, lebegős, mondok valamit, még sem mondok semmit...... :)
 
és utána ez meg már a gyakorlati, praktikus TANÍTÁS segítség, hogyan is csináltad valósan, és abból mit lehet felismerni:
"Átlélegeztem magam a kétségbeesésen és önsajnálaton, aztán jött a gondolat, hogy "sárkányt akartam" hát tessék...Kértem az önvalóm, hogy segítsen meglátnom ezt a működési mintát.
 Azt tudtam, láttam, hogy nagyon kicsinek, erőtlennek éltem meg magam és másoktól szedtem az energiát a figyelmen keresztül vagy akár a segítő identitáson keresztül.
 Próbálok beleérezni abba, amit írtam...nem látom tisztán, mélyen....lekicsinylem magam és ebből próbálok energiát nyerni? 
Nem tudok, merek most segítséget kérni tőled....
Ma pont ezen filozofáltam, próbáltam megfejteni, hogyan lehet jól segíteni másoknak, hogy ne nyomjam össze őket és most az a kérdés bennem, hogyan lehet úgy segítséget kérni, hogy ne nyomjam össze magam ill. ne szívjak el energiát mástól???"
 
 
nagyon jó!
 
Na erre hoztuk létre a SzívTudat Központ körfórumát, hogy ez ne csak neked menjen, mert az pazarlás lenne az ÉLET az összeadódó teremtés, és létezés szempontjából, ha ezt csak te kapnád, ezért rakjuk kik, és osztjuk meg mindenkivel, hogy mindenki hozzájusson, és mindenkinek segítség legyen, és az visszafordulva minket is segít, hogy haladjunk. Ez egy tiszta kör. Így. Legalább is a mi oldalunkról... :)
 
ezt kérlek Te rakd ki.. mert akkor lesz igazán őszinte, tiszta és valós.. ha ezt te is érzed így, és fel is vállalod...
 
Klassz vagy.. :)
 
Shana
 
Kiraktam, megosztottam :)
 
Kicsit még beleszíneztem (bocsi, be tudok menni a háttérből, szerkeszteni... és ezzel most talán még a szerves-egyben kommunikációt is gyakorlatozzuk kicsit...) Ölellek Shana...
 
Klasszak voltunk EGYÜTT :)
 
hozzászólás | 2014-08-06 07:37    

Ezzel vagy inkább ebből kifolyólag van egy vízióm, miszerint az ÉN szétszórta részecskéit szerte a világban és én most elkezdtem összegyűjteni őket....néhány részecskével könnyen azonosultam, de vannak olyan részeim, amiket ellöktem magamtól.....most elkezdem ezeket felfedezni, magamhoz ölelni és így lassan újból egyben leszek (én= ÉN).

 
 

    sárkány szelidítés :)

BLOG | 2014-08-05 13:13  

Az előző bejegyzésemben sárkányként beszéltem saját árnyoldalamról. Hát ma igazából megmutatta magát:

Shana küldött egy e-mailt, hogy hívjam fel és beszéljek az én "sárkányaimról". Innentől bemásolom a levelezésünk:

Drága Shana! Szívesen felhívlak, de nem igazán tudok mit mondani róla. Egyszerűen így neveztem el (nyílván valaha hallottam, olvastam róla...) az árnyoldalamat, mindazt amit eddig nem tudtam , akartam meglátni :)
 
huhh... Ági.. ennek amit msot írtál, volt egy nagyon erős energiaelszívó energiája...
 
huhh...
 
szabályosan húztad ki vele az energiát az erőközpontomból beakaszkodva...
 
Te tudsz erről, hogyan működsz?
 
huhh...
ezt még ki kell lélegeznem magamból...
 
Ez egy eszméletlen erős MENTÁLIS-3-as csakrás életenergia elszívó működési mód...
 
JAAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ.....nem ezt nem tudom, látom....de most megrettentem...mindig attól féltem, hogy én igazából rossz vagyok....féltem a tisztánlátóktól, mesterektől...hogy ők meglátják, hogy én ki is vagyok valójában és kiderül, hogy nem is vagyok jó....
 
Átlélegeztem magam a kétségbeesésen és önsajnálaton, aztán jött a gondolat, hogy "sárkányt akartam" hát tessék...Kértem az önvalóm, hogy segítsen meglátnom ezt a működési mintát.
 Azt tudtam, láttam, hogy nagyon kicsinek, erőtlennek éltem meg magam és másoktól szedtem az energiát a figyelmen keresztül vagy akár a segítő identitáson keresztül.
 Próbálok beleérezni abba, amit írtam...nem látom tisztán, mélyen....lekicsinylem magam és ebből próbálok energiát nyerni?
Nem tudok, merek most segítséget kérni tőled....
Ma pont ezen filozofáltam, próbáltam megfejteni, hogyan lehet jól segíteni másoknak, hogy ne nyomjam össze őket és most az a kérdés bennem, hogyan lehet úgy segítséget kérni, hogy ne nyomjam össze magam ill. ne szívjak el energiát mástól???
 
nah.. MOST teljesen tiszta voltál... ezekben a sorokban semmilyen elszívó és lenyomó sem volt... ez TISZTA volt...
 
őszinte...
 
az elsőben pedig az volt... figyelj:
 
szííííveseeeeeen  seeeeeegííííítek...., (nyúlós, poláris, megmentős....) ,
DE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (ennek ez volt az energiája)
nem igazán tudok mit mondani róla. (vagyis nem segítettél semmit, nem mondtál semmi valósat ami tényleges segítség lett volna, amiért, és amire kértelek.)
aztán már, ahogy elhúztad a szívesen segítek mézesmadzagot, és magad irányába fordítottad az energiát, már magadról beszéltél, szintén látszatra, mert semmilyen valós, használható, összeadódó, másikat segítő információ nincs benne:
Egyszerűen így neveztem el (nyílván valaha hallottam, olvastam róla...). Bammm.. lezáró, még mindig magadnál tartó energiával... 
és aztán még viszel magad irányába egy kis energiát:
 az árnyoldalamat, mindazt amit eddig nem tudtam , akartam meglátni :)
 
ehhez képest amit most írtál:
 
 
"JAAJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ.....nem ezt nem tudom, látom....de most megrettentem...mindig attól féltem, hogy én igazából rossz vagyok....féltem a tisztánlátóktól, mesterektől...hogy ők meglátják, hogy én ki is vagyok valójában és kiderül, hogy nem is vagyok jó...."
 
nah, ez valós, igaz.. őszinte... és ez mindenkinek ismerős lehet, és segítség, mikor Te kimered mondani azt a félelmet, ami benned volt eddig rejtve, és ami helyett ment a maszatolás energia párbeszéd előtte, amolyan felszínes, lebegős, mondok valamit, még sem mondok semmit...... :)
 
és utána ez meg már a gyakorlati, praktikus TANÍTÁS segítség, hogyan is csináltad valósan, és abból mit lehet felismerni:
"Átlélegeztem magam a kétségbeesésen és önsajnálaton, aztán jött a gondolat, hogy "sárkányt akartam" hát tessék...Kértem az önvalóm, hogy segítsen meglátnom ezt a működési mintát.
 Azt tudtam, láttam, hogy nagyon kicsinek, erőtlennek éltem meg magam és másoktól szedtem az energiát a figyelmen keresztül vagy akár a segítő identitáson keresztül.
 Próbálok beleérezni abba, amit írtam...nem látom tisztán, mélyen....lekicsinylem magam és ebből próbálok energiát nyerni? 
Nem tudok, merek most segítséget kérni tőled....
Ma pont ezen filozofáltam, próbáltam megfejteni, hogyan lehet jól segíteni másoknak, hogy ne nyomjam össze őket és most az a kérdés bennem, hogyan lehet úgy segítséget kérni, hogy ne nyomjam össze magam ill. ne szívjak el energiát mástól???"
 
 
nagyon jó!
 
Na erre hoztuk létre a SzívTudat Központ körfórumát, hogy ez ne csak neked menjen, mert az pazarlás lenne az ÉLET az összeadódó teremtés, és létezés szempontjából, ha ezt csak te kapnád, ezért rakjuk kik, és osztjuk meg mindenkivel, hogy mindenki hozzájusson, és mindenkinek segítség legyen, és az visszafordulva minket is segít, hogy haladjunk. Ez egy tiszta kör. Így. Legalább is a mi oldalunkról... :)
 
ezt kérlek Te rakd ki.. mert akkor lesz igazán őszinte, tiszta és valós.. ha ezt te is érzed így, és fel is vállalod...
 
Klassz vagy.. :)
 
Shana
 
Kiraktam, megosztottam :)
 
Kicsit még beleszíneztem (bocsi, be tudok menni a háttérből, szerkeszteni... és ezzel most talán még a szerves-egyben kommunikációt is gyakorlatozzuk kicsit...) Ölellek Shana...
 
Klasszak voltunk EGYÜTT :)
 
 
 
1 db hozzászólás

   

BLOG | 2014-08-05 08:24  

Új értelmet, mélységet kapnak jól ismert mondatok, mint pl. Az élet minden perce ajándék.

Ezt könnyű elfogadni miközben jó dolgok történnek velünk, de eddig a fájdalomban, félelemben...nem tudtam ezt felfedezni. Most viszont azt gondolom , hogy pont ezek azok a pillanatok amik a legnagyobb ajándékok önmagam számára, mert általa önmagamra láthatok, arra ahogyan működök, a "sárkányaimra" (azaz árnyoldalaimra ) és ahogy Shana mondta "ahova a Tudat fénye bevilágít, az eltűnik " :) Ez a megváltás útja, az elengedésé, átalakulásé <3

 
 

   

BLOG | 2014-08-04 23:16  

Fontosnak tartom, hogy ne csak a sikereimről, hanem a kudarcaimból (vagyis, amit annak éltem meg ) írjak. Addig könnyű békésnek és harmónikusnak lenni míg magam vagyok itthon vagy kint az erdőben...bár pont ma még így is történt valami :)

A Normafánál sétálgattam, élveztem a csendet, a Nap melegét , az erdő illatát...egy idő után úgy döntöttem letérek a szélesebb ösvényről egy kevésbé járt útra...pár métert mentem, amikor hatalmas reccsenéssel olyan 10-12m magasról letört egy ág és beleállt a földbe tőlem pár méterre....Nagyon megijedtem, főleg azután tört rám a félelem, mikor tudatosult bennem, hogy mi történhetett volna, ha történetesen alatta állok...Feltettem magamnak a kérdést, hogy ez vajon mit jelent számomra, hiszen ÉN vetítettem ki ezt a történetet önmagam számára. Elsőre az jött, hogy visszaforduljak, ne menjek tovább arra. Aztán hazafelé az a gondolat jött, hogy igazából a puszta tény az az, hogy letört egy ág, jelentést én adtam neki....és akár teljesen másképp is megélhettem volna. Igazából így van ez mindennel az életben :)

Ma este egy gyönyörűséges koncertre mentem. Kíváncsi voltam, hogy emberek között (volt néhány ismerősöm is ) hogyan tudom megőrizni a tudatosságomat? Hihetetlen volt látnom, tapasztalnom, hogy mennyire autómatikusan a régi rendszer lépett működésbe: a figyelmem kifelé írányult és elkezdtem szerepet játszani...belépett a megfelelési kényszerem, ami a szép, jó, kedves Ági szerepet mutatta kifelé. Persze mindezt már ott is láttam. Amint tehettem a figyelmemet igyekeztem befelé irányítani, tudatosan lélegezni, elengedni és beengedni azt, aki valóban én vagyok...Nagyon nehezen ment az elengedés, annyira erős volt bennem a kontroll....Elsőként kudarcnak éltem meg, aztán jött az a gondolat, hogy nincs más dolgom ezzel sem, mint elfogadni most ezt így éltem meg, itt tartok és ez így rendben is van...és ezzel vissza is tért a békém :)

 

 
 
1 db hozzászólás
körfórum | általános | 2014-08-04 08:49    

Köszönöm Shana a folyamat bemutatását. Ezt látva tovább erősödik az önmagamba (ÉNembe) vetett hitem, hiszen elvezetett azokra a helyekre, azokhoz az emberekhez, amire ill. akire éppen szükségem volt :)

 
 

A napokban ajándékozott meg az ÉNem  a következő történettel:

A Filozófusok kertjében jártam (a Gellérthegy oldalában ). Biztosan ismeritek: kör alakban állnak régi nagy filozófusaink, mint Jézus, Lao-ce, Ábrahám...Kitaláltam, hogy beülök ebbe a körbe és csukott szemmel próbáltam érzékelni...intenzív melegség érzetem volt és mintha egy gömb burokban lettem volna....sajnos ennél mélyebbre nem jutottam mert, először is megjelentek a gyerekek, akik Ábrahámot csúszdának használták :)), aztán pedig egy férfi , aki magát idegenvezetőnek nevezte-néhány emberrel. Ez a férfi elkezdett kigúnyolni engem és együtt nevettek a többiekkel rajtam, amiért bent ültem a szoborpark közepén....Fúúúúúúú, az az érzés, ami akkor ott rám tört...nagyon intenzív szégyen érzet...könnyek gyűltek a szemembe és elmenekültem onnan. Néhány mély lélegzet után ránéztem, hogy mi is játszódott le bennem és megláttam, hogy mennyire félek nevetségessé válni és ez az, ami megakadályozott idáig abban, hogy felvállaljam magam, megmutassam valódi önmagam. Nem véletlen kerültem ebbe a helyzetbe, mert az a szándékom, hogy átlátszó legyek, teljesen őszinte, hű önmagamhoz, aki bátran felvállalja önmagát mindig, minden helyzetben. Hálás vagyok a tapasztalásért, mert ezáltal megláttam egy akadályt, ami utamban állt :)

Ezek után elmondok valamit, amiért lehet sokan ki fogtok nevetni, de most már nem zavar :)) ( azért itt a gyomrom tájékán megjelent a szokásos félelem érzet , most hogy írok :))

Még télen kezdődött, amikor észrevettem, hogy munkába menet van egy nagy szívecske formájú befagyott víztócsa. Nap mint nap gyönyörködtem benne és mindig mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam. Ahogy tavaszodott ebben a formában az esővíz állt. Aztán elkezdtem észrevenni szív formájú felhőket, egyre többször láttam ilyet. Akkor az az érzésem támadt, hogy ezek nekem szólnak és a számomra szóló üzenetük, hogy szeretve vagyok és soha nem vagyok egyedül <3 Most már körbevesznek a szívecskék mindig mindenhol: kisebb-nagyobb kövek formájában, vagy az út repedésében, az árnyék által, virágszirom formájában, az almán a piros folt, olajfolt az úton...tényleg, mindig-mindenhol meglátom őket. Ezek számomra útjelzők. Tudom, hogy ezt mind én (=ÉN) vetítem ki magamnak (teszem oda). Csodálom saját teremtő erőmet és ez persze megerősít abban, hogy én teremtem a saját világom. Úgyhogy ÉBRESZTŐ!!!! Az üzenet önmagamnak: használd az erődet és állítsd a szeretet szolgálatába!!!! :)

hozzászólás | 2014-08-03 23:08    

Köszönöm Shana a megerősítést, meg kell hogy mondjam, hogy az életemben való tudatos jelenlét a sok felismerés mellett derűvel és békével ajándékoz meg :)

Utólag jöttem rá, hogy a találkozónkon, mikor felrajzoltam a kis köröket kihagytam néhány dolgot (leginkább azért, mert nem spirituális tevékenységeknek tartom :))és ezek a női oldalamat képviselik. Ilyen a tánc. Most leginkább a szabad tánc érdekel (5 ritmus, Lemangúria, rituál tánc, mozgásmeditáció...) Február óta aktívan alkotok is. Elvégeztem egy selyem mandalafestő tanfolyamot és azóta sok mandalát festettem és mostanában pedig rajzolok, Zen rajzokat kőre és mindenfélére. Egyébként meg anyaként és óvónőként női oldalamat élem folyamatosan (gondoskodás, gyengédség, befogadás, ölelés-érintés...)

Ez az első Zen rajzom, a saját Életfám:

 

 
 

   

BLOG | 2014-08-03 11:35  

A napokban ajándékozott meg az ÉNem  a következő történettel:

A Filozófusok kertjében jártam (a Gellérthegy oldalában ). Biztosan ismeritek: kör alakban állnak régi nagy filozófusaink, mint Jézus, Lao-ce, Ábrahám...Kitaláltam, hogy beülök ebbe a körbe és csukott szemmel próbáltam érzékelni...intenzív melegség érzetem volt és mintha egy gömb burokban lettem volna....sajnos ennél mélyebbre nem jutottam mert, először is megjelentek a gyerekek, akik Ábrahámot csúszdának használták :)), aztán pedig egy férfi , aki magát idegenvezetőnek nevezte-néhány emberrel. Ez a férfi elkezdett kigúnyolni engem és együtt nevettek a többiekkel rajtam, amiért bent ültem a szoborpark közepén....Fúúúúúúú, az az érzés, ami akkor ott rám tört...nagyon intenzív szégyen érzet...könnyek gyűltek a szemembe és elmenekültem onnan. Néhány mély lélegzet után ránéztem, hogy mi is játszódott le bennem és megláttam, hogy mennyire félek nevetségessé válni és ez az, ami megakadályozott idáig abban, hogy felvállaljam magam, megmutassam valódi önmagam. Nem véletlen kerültem ebbe a helyzetbe, mert az a szándékom, hogy átlátszó legyek, teljesen őszinte, hű önmagamhoz, aki bátran felvállalja önmagát mindig, minden helyzetben. Hálás vagyok a tapasztalásért, mert ezáltal megláttam egy akadályt, ami utamban állt :)

Ezek után elmondok valamit, amiért lehet sokan ki fogtok nevetni, de most már nem zavar :)) ( azért itt a gyomrom tájékán megjelent a szokásos félelem érzet , most hogy írok :))

Még télen kezdődött, amikor észrevettem, hogy munkába menet van egy nagy szívecske formájú befagyott víztócsa. Nap mint nap gyönyörködtem benne és mindig mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam. Ahogy tavaszodott ebben a formában az esővíz állt. Aztán elkezdtem észrevenni szív formájú felhőket, egyre többször láttam ilyet. Akkor az az érzésem támadt, hogy ezek nekem szólnak és a számomra szóló üzenetük, hogy szeretve vagyok és soha nem vagyok egyedül <3 Most már körbevesznek a szívecskék mindig mindenhol: kisebb-nagyobb kövek formájában, vagy az út repedésében, az árnyék által, virágszirom formájában, az almán a piros folt, olajfolt az úton...tényleg, mindig-mindenhol meglátom őket. Ezek számomra útjelzők. Tudom, hogy ezt mind én (=ÉN) vetítem ki magamnak (teszem oda). Csodálom saját teremtő erőmet és ez persze megerősít abban, hogy én teremtem a saját világom. Úgyhogy ÉBRESZTŐ!!!! Az üzenet önmagamnak: használd az erődet és állítsd a szeretet szolgálatába!!!! :)

 
 
2 db hozzászólás

   

BLOG | 2014-08-01 22:12  

Felismerek- elengedek :)

10 napja találkoztam Shanával. Akkor azt szerettem volna, ha legalább egy kis rést üt azon a burkon, amiben voltam, hogy egy kis fény bejöhessen, hogy legalább lássam az irányt....Nos nem egy kis rést ütött, hanem kinyílt egy hatalmas kapu, amin keresztül ömlik a fény és betölt, eláraszt... :)

Figyelmem egyre több dologra kiterjed, nemcsak a körülöttem lévő embereket, helyzeteket, hanem az érzéseimet, reakcióimat, gondolataimat is észlelem (már amikor észlelem :))

Piacon jártam, gyönyörű almát vettem. Fogtam a kezemben és teljesen beteltem tökéletes szépségével. Beleharaptam és élveztem ahogy az édes-savanyú íz szétárad a számban...aztán már csak azt vettem észre, hogy az almacsutkánál tartok....Nos pont ugyanígy maradok le az életemről, mint ennek az almának az élvezetéről. Hogy hol voltam közben....hmmm???? DE legalább az első falatnál jelen voltam :D

Csütörtök esti találkozóra szerettem volna vinni valamit, de nem akartam cipekedni. Szeretem a "véletleneket" (ami egyébként megnövekedett az utóbbi időben az életemben ) mert úgy adódott, hogy a cél állomás közelében egy zöldséges volt és gyönyörű dinnyék kínálták magukat. Megfordult a fejemben, hogy vihetnék dinnyét, de tovább mentem. Rossz érzésem volt a kihagyott lehetőség miatt így visszafordultam és vettem egy dinnyét, és immár jó érzésekkel folytattam az utam :)

Azért írom le ezeket az apró, pici élethelyzeteket, mert így emberibb , kézzelfoghatóbb az a szó, hogy jelenlét, tudatosság. Idáig gondot okozott az elmélet megélése, lehozatala a Földre a hétköznapjaimba és most ez a folyamat elindult :)

 

 

 

 
 
körfórum | általános | 2014-07-30 11:27    

Találtam egy magyar nyelvű oldalt, ahol megnézhetitek a Maja naptár szerinti neveteket (de előtte a Judit által megadott linken keressétek meg ) utána itt tudtok bővebben olvasni róla magyarul :

http://tzolkin.mindenkilapja.hu/html/18735055/render/szemelyes-kin

 

 
 

   

BLOG | 2014-07-30 09:02  

Csak azt láthatom, amiről hiszem, hogy láthatom. Addig, amíg nem tudok valamiről, nem is tud megjelenni a világomban . Most, hogy tudok róla már nem tudok úgy élni mintha nem lenne :)

Eddig a "kicsi" én tudatában (annak képességei, hitei, meggyőződései alapján) éltem, most, hogy tudatában vagyok a "nagy" ÉN minőségeinek szeretném ennek tudatában élni az életem. A gyakorlatban ez most úgy néz ki, hogy elsőként még a szokásos régi reakcióim működnek (érzem a gyomrom összehúzódását, az adott érzelem megjelenését mint pl. félelem, szégyen, aggódás...) , Mindennek tudatában vagyok, majd veszek néhány mély lélegzetet amivel elengedem a bennem lévő érzést és átadom magam az Isteni Önvalómnak, hogy azon a minőségen keresztül tapasztaljam meg az adott dolgot. Minden alkalommal felszabadító a "nagy" ÉN nézőpontjából rálátni az eseményre, mert megértés és elfogadás születik bennem :)

 
 
körfórum | általános | 2014-07-28 12:25    

Most olvastam Jani levelét, hogy Shana nem tudsz válaszolni. Én a számítógépes világhoz nagyon nem értek, mi hogyan működik....

Közben meglett a saját válaszom. Gondoltam megosztom veletek :)

Először is pontosan azt látom amit hiszek. Így ha azt hiszem, hogy a családom nem ért meg, miért csodálkozom, ha pont ezt tapasztalom?

Másodszor pedig a régi "kicsi" Ági reakciója elsőként a védekezés, magyarázkodás esetleg visszatámadás... A "nagy "Ági nézőpontja az őszinteség, átlátszóság. Gyakorlatban pedig a nyílt, őszinte kommunikáció :)

 
 
körfórum | Gyerek-Szülő | 2014-07-28 09:29    

Kedves Shana! Nekem kérdésem van ezzel a témában kapcsolatban. "Miért zársz ki az életedből kislányom?" - ez édesanyám kérdése. Igaza van abban, hogy semmit nem tud rólam. A felszín engem nem érdekel, így nem is igen beszélek róla, a mélyen bennem történő dolgokat meg nem érti (igazából családom többi tagja sem). Az én kérdésem, hogyan lehet jól csinálni, vagy szükségszerű a családtól való eltávolodás, elszakadás? Köszönöm a válaszod! Ági

 
 

   

BLOG | 2014-07-27 10:23  

Nagy bizonytalanság volt-van bennem, hogy hogyan tovább? A vetített kép még mindig ugyanaz, mint tegnap, tegnapelőtt....Aztán rájöttem immár sokadszorra, hogy a körülmények, helyzetek azok, amik (leginkább korábban elindított teremtésköreim eredményei :)) amit most tehetek, hogy elfogadom létezésüket (nem állok ellen), felelősséget vállalok értük (az én teremtményeim), megélem őket és továbblépek. A változás lehetőségét abban látom, hogy hogyan élem meg? A régi nézőpontból (a "kicsi Ági ") szemén keresztül vagy az Én (a "nagy Ági") keresztül.

Tegnap este koncerten voltam. Az emberek többsége nem egyedül megy koncertre, hanem a barátaival, kedvesével...Én mint oly sokszor idáig megint egyedül voltam. Az egyedüllétet is meg lehet élni többféleképpen. A több óra alatt hullámzott bennem a magány és a "boldogan vagyok önmagam" érzése..azt hiszem a magány érzés győzött végül is :(  Már korábban kapott üzenet erre:" A magány érzés is illúzió, amit arra használunk, hogy más illúziókat kergessünk."

 
 

   

BLOG | 2014-07-25 22:42  

Ma két tapasztalásom is volt azzal kapcsolatban, hogy hogy is állok a kontrollal? (Ugye a cél az volna, hogy képes legyek elengedni az irányítást és át tudjam adni, azaz oda tudjam adni magam  a valódi ÉNemnek.)

Amikor csak tehetem kimegyek a természetbe, mert ott otthon érzem magam. Feltölt, ellazít. Szeretem az erdő csendjét , békéjét. Ott minden olyan egyértelmű: minden éli önmagát. Ma is így történt. A Látóhegy oldalán egy sziklán ücsörögtem.Az a gondolat jutott eszembe, hogy csak azt tudom megtapasztalni, amiről elhiszem. Tehát addig, amíg nem tudtam "finomabb" minőségeimről, addig ugye meg sem tapasztalhattam őket. De most, hogy tudok róla szeretném érezni, kapcsolódni hozzá.Beszéltem a "rendszeremhez" (ezt Shanától tanultam :), hogy nyugodtan megengedhetem magamnak, biztonságos, hiszen önmagam részeivel szeretnék kapcsolódni (ugyanis a régi program szerint félek az ismeretlentől).  Eleinte nyitott szemmel figyeltem a tájat, a körülöttem zajló életet: pillangók reptét, méhek zümmögését...Próbáltam ítélkezés mentesen jelen lenni, csak figyelni és észlelni. Egy idő után becsuktam a szemem és figyelmem kiterjesztettem a hangokra, majd a testérzetekre: éreztem a Nap melegét, a szél simogatását, a legyek csiklandozását..Az érzékelést próbáltam finomítani a testemet körülvevő közvetlen térre. Finom bizsergést éreztem, meleg hullámokat...Egy idő után azt vettem észre, hogy feszült figyelemmel próbálom kontrollálni a folyamatot, ami persze csak akkor történhet meg, ha beleengedem magam... :)

A másik történetem: este Szívtánc nevet viselő programra mentem, ami úgy volt meghírdetve, hogy improvizatív szabad tánc élő zenére. Ezt a műfajt szeretem, itt már egyre inkább képes vagyok kontroll nélküli mozgásra.Nem kell senkire és semmire sem figyelnem, mozoghatok, ahogy jól esik.Tetszett, hogy a hangunkkal is játszottunk....A baj akkor kezdődött mikor elkezdtünk egymással kapcsolódni...olyankor ugye  rá kell hangolódni a másikra, elengedni az irányítást..na ez nekem nem megy:rögtön elbizonytalanodom, kiszolgáltatottnak érzem magam, nem tudom mi fog történni, feszült leszek...Ez bizony  a régi minta...

Mi a tanulság? Talán csak annyi, hogy legalább látom hol is tartok :)

Az új mantrám: "Megadom magam" :)

 
 

   

BLOG | 2014-07-24 12:20  

Sziasztok!

Életem első blogja :) Azt sem tudom hol kezdjem..? Igazából elsősorban magamért írom és ha ezzel másoknak is tudok adni, az bónusz ajándék :)

Átalakulás címet adtam a blogomnak, mert azt a folyamatot szeretném rögzíteni, amin átmegyek az itt és mostból reményeim szerint egy tágabb valóságba vagy inkább egyszerűen csak a valóságba, ahol saját önvalómmal kapcsolódva megélhetem azt, aki valójában vagyok.

Tegnap felkerestem Shanát. Önismereti, spirituális utamat járva eljutottam oda, hogy egyre tisztábban látom a szerepeimet, mintáimat. Tudom, hogy mindezek nem vagyok. Azt kértem tőle, hogy segítsen meglátni, megtapasztalni, hogy ki vagyok valójában, ha mindezek nem?

Tegnap az Ő tudati nézőpontjából jól ráláthattam a saját "játszóteremre", hol? és hogyan? kapcsolódom a mátrixhoz, milyen mintázatok (ellenállások) alapján teremtem világom. Shana megmutatta, hogy milyen valódi minőségeim vannak, amikhez kapcsolódhatok a régi mintákat elengedve.

Az 5 órás közös "munka" után nagyon fáradt voltam . Mély álomba zuhantam és mikor felébredtem, nem tudtam hol vagyok. Ilyet rég nem éltem át.

A fejem fájt és azon pörgött, hogy most hogyan tovább? Mit kellene csinálnom? Egyre kétségbeesettebb lettem, és nőtt bennem a feszültség...Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy mindezt elengedem, átadom magam az isteni (valódi) énemnek...vettem néhány mély lélegzetet és ezzel béke költözött belém :) Rájöttem, hogy semmit nem kell tennem, hogy belül, ha megszületik az új kapcsolódás akkor magától fog változni a külvilág is :)

Ezzel a békével a szívemben aludtam el. Nagyon intenzív, fájdalmas álmom volt. A kétségbeesés újból rámtört...nagyon egyedül érzem magam...összeomlott a rendszerem és még nincs meg az a biztos pont (itt belül, nem kívül, mert akkor csak egy újabb illúziót teremtenék)...Hmmm, most látom, hogy de mégiscsak kívül kerestem kapaszkodót, hiszen mindezt leírtam Shanának, azzal a hátsó szándékkal, hogy majd Ő segít :) Na de Ő arra buzdított, hogy mindezt írjam le nemcsak a magam üdvéért (hogy visszanézve lássam a lépcsőfokaim, amin keresztül megyek), hanem hogy ezzel másoknak is utat mutassak.

Itt tartok most a történetemben. Újból megjött a válasz önmagamtól: nincs más dolgom, mint megélni azt, ami van. Átadni az irányítást , megadni magam ÖNMAGAMNAK :)