SzívTudat Központ - Munkából felszabadulás megértés. Eredetcselekvés ami Éltet. 1.rész

Munkából felszabadulás megértés. Eredetcselekvés ami Éltet. 1.rész

                  hangfelvétel |  
 

1. Munkából való felszabadulás 1. rész hanganyag Kundalíni és a tudás szintek. Honnan szerzed az információt, és a tudást?

2016.09.07
struktura-kod-tudasaink.jpg
 
2015.11.27.
 
Ma reggel erre ébredtem.
Reggel???..
Tegnap olyan nap volt,hogy éjjel fél 4-kor volt az utolsó közös "munka" chaten keresztül.
Előtte is végig.
Úgy tűnik már minden percben az éber központi tudatosságban kell lenni, egy percre sincs már elmenés valami egyénibe.
Szoktam is mosolyogni, mikor panaszkodnak az emberek, hogy egy nap mennyit "kell" dolgozniuk, hány órás műszakban nyomják.
Akkor mit mondjak én?
Bizony amikor megérkezünk a valódinkba, és a jelenben, a tudatosságban vagyunk minden pillanatban, akkor egy percre sincs az eddig ismert "pihenés".
De nincs fáradtság sem.
Munka és fáradtság csak ott, és csak addig van, amíg nem a saját valódidat csinálod, aki te vagy, vagyis azt már nem is csinálod, az történik és te benne vagy tudatossággal, cselekvően, minden pillanatban, és az nem hogy lefárasztana, leszívna, hanem feltölt, ömlik az életenergia benned, árad.
Tehát itt már értelmezhetetlen a "munka",
értelmezhetetlen a "fáradtság" benne,
és értelmezhetetlen a "pihenés a munkából, a kikapcsolódás", hisz nincs miből.
 
A fáradtságot valójában a tudattalan ellenállásotok okozza, mivel elnyomjátok, nem vesztek tudomást arról az ellenállásról, amivel jeleznétek magatoknak, hogy ez nagyon nem jó nektek amit tesztek, amiben vagytok, amit végeztek, amiben dolgoztok. Csak a saját munkátoknak való ellenállástól fáradtok ki, nem a munkától, csak
az ellenállásodtól!!!
 
Csak, hogy tudd, amikor már ezen felül elhiteted magaddal, hogy te ezt szereted csinálni, meg élvezed azt a munkát, az bizony már az ellenállás elnyomásán felüli érzés, és hit benned, hogy túlélj benne.
 
Aztán van tovább, amikor már annyira megszokod ezt az ellenállás lenyomva érzést,
felette a "szeretem a munkám érzéstartalmat", hogy már nem is tudod, hogy nem, nem szereted valósan, és tiltakozik ellene mindened.
 
Sőt még az is rárakódik egy idő után, azt is elhiteted magaddal, hogy jóleső fáradtságba kerülsz tőle.
Tehát már csak a fejed hiszi, és csupán a fejed élvezi. A többi részed meg jól elfárad benne.
 
Ennél még durvább, amikor úgy hiszed el, hogy már a fejed sem élvezi, mert minél többet vagy benne, már a fejed is megfájdul tőle, a szemeid, az idegrendszered, és belemerevedsz a tested különböző pontjain.
 
De a munkát még mindig nem hagyod abba, aminek ellenállsz, hanem javítgatod a tested, eltompítod gyógyszerekkel, tompító szerekkel az érzeteket, és mész benne tovább.
Meddig?
Míg a test fel nem adja teljesen, és így ki nem kapódsz abból a munkából.
 
De még akkor sem jössz rá, hogy az egész gyökere ott van, hogy nem azt csinálod, ami a valódid, és ettől rosszul vagy folyamatosan.
 
Na, ugyan így van ez a tanulással, az információ szerzés módjával is, amiket kívülről rögzítesz magadba, magadra memorizálással, bebiflázással, megjegyzéssel.
 
Ugyan így tiltakozik végig minden porcikád, minden idegszálad, hiszen ez egy erőszakos kényszer, amivel magadra erőltetsz kívülről olyat, ami nem belőled fakad természetes módon.
 
Mivel nem belőled fakad, hanem egy külső, idegen információ, egy külső, idegen elvárás ráhatásra, ezért ahhoz, hogy megmaradjon rajtad, benned, rögzüljön a mentális rendszeredben,
 
erőszakot kell elkövetni magadon
 
minden szinteden.
 
Ezt hívjuk tanulásnak,
 
amikor saját magad magadat töröd be, töröd szét, gyötröd szét azért, hogy valami olyan dologgal legyél tele, ami tőled idegen, nem a tied, és természetes módon tiltakozza le minden idegszálad, minden porcikád.
 
Ami belőled fakad, aminek benned van a forrása, ami veled kompatibilis információ, vagyis benned is megvan, abban szárnyalva suhansz, és semmit nem kell memorizálni belőle, mert egész egyszerűen csak te magad is emlékezni kezdesz rá belülről, és tudod anélkül, hogy ezért meg kéne gyötörni magad.
 
Ilyenkor a tudás, az információ az nem rajtad kívül álló, erőszakkal rád erőltetett, rögzített többlet súly lesz körületted,
 
hanem egy közös kollektív TÁR-ban lesz az egész,
 
amire te megnyílsz és csak elveszed onnan ami kell,
 
de nem tartod meg magadnak, nem rögzíted magadnak,
 
hanem csak használod arra, hogy az által valamit létrehozz,
 
használod arra és úgy, ahogy neked egyedien arra szükséged van éppen.
 
Ez a valódi tudás elérésének és alkalmazásának természetes módja.
 
A fenti képen, fotón, a saját eredet testvéreimmel közösen előhívott, kollektív közös tudás információs TÁR-unkból származó tudásunk, információink vannak.
Együtt fértünk hozzá, és ezt együtt tudjuk.
Ezek többek között olyan segítő információk is, amik által ti magatok is hozzáférhettek ebben a formában minden tudáshoz, minden információhoz, amire szükségetek van valósan ahhoz, hogy a saját eredeti lélektervetekben kiteljesedjetek.
 
Hogy értésétek miért nem fértek Ti most jelen pillanatban ugyanezekhez, és miért kell rám, vagy ránk hagyatkoznotok egyelőre így kívülről?
Ezen a falon amire a házunkban ki lett rakva, ennek a helyén előtte, míg a párommal együtt laktunk, az egész falat beterítő könyvespolca URALTA LE A TERET!
 
A közös terünket, a Közös, nő-férfi duális pár (ugye rá hittem hogy iker-láng, a vele megélteket osztottam meg veletek még 2011-ben elsőkét..)
Tehát ez a Falunk a RÉGI, mentális, 3.dimenziós mátrixban fellelhető kívülről szerzett tudás anyaggal volt TELE!
 
A duális kapcsolatban az a lényeg, hogy az addigi polárishoz képest, egy sokkal mélyebb, a jelen élet alatti, nagylélekszintű mélységeidre, emléktáradra, tudásaidra, képességeidre nyílsz ki.
 
Ehhez nagyon erős szerelem érzés kell, ahol a párokban feléled a kundalíni energia és a férfi és női kundalíni kígyó elindul felfelé az energia terünkben, és átégeti a teljes addigi poláris mátrix rendszerünk struktúráit az érzelemtestünkben,
hogy hozzáférjünk az az alatt levő sokkal mélyebb, már nem ezen élet emléktárához magunkról, hanem a csillagtudatossági nagylélek szintünkig nyílik ki magunkról az emléktárunk.
 
Ezzel egy időben a mellkasod körüli belső gyermek bezárt falacskád a szíved körül szintén ég lefelé rólad, eszméletlen szív kapcsolódás és lángolás érzések közepette.
 
Ahogy égnek lefelé a falak a szíved, lelked körül a lángban, úgy tárul fel az emléktárból egyre több és több,
 
egyre mélyebbre jutunk és egyre több régi tudásunk, emlékeink törnének fel rétegről rétegre.
 
 
Közben a kundalíni minden egyes emléktár kinyílással egyre feljebb kúszik az energetikai rendszerünkben és egyre stabilabban marad meg az elért energia szinten a tengelyedben.
 
Míg a mélységek feltárása folytán eljutunk együtt a párral, vagy a páron keresztül odáig, hogy teljesen végig ér a kundalíni energiánk az egész rendszerünkön és kitör a koronacsokrán keresztül, leégetve, kiégetve, átégetve az összes addigi mentális,
kívülről körénk memorizált, körénk épített mentális információ struktúrákat.
 
Ez ugye -még egyszer, hogy tiszta legyen- a jelen élet kötelező oktatásban memorizált információk, majd a közép majd a felsőoktatásban szerzett, tanult, másolt, rögzített információk.
 
Ezek a fejünk felett és körülöttünk egy hatalmas nagy mentális 3.dimenziós információs mátrix teret képeznek, amiben eszméletlen nagy feszültségek vibrálnak, hiszen ezek mind polárisak,
így pozitív-negatív elektromos töltéssel bírnak.
 
Tehát minden kívülről, a mátrixban a saját rendszerükbe memorizált információ poláris ellentéttöltéssel van jelen a fejünk felett, hatalmas feszültséget generálva a rendszerünkben.
 
Ezt hiszik és fordítják többek között stressznek. Badarság.
 
A stressz valójában a saját pozitív-negatív elektromos kisüléseink, és ezek feszültsége terheli a fizikai testet, az idegrendszert, és a szerveinket.
 
 
folytatás hamarosan...