SzívTudat Központ - SzívTudat Központ Közösség

SzívTudat Központ Közösség

                  hangfelvétel |  
 

beszélgetés Ottóval a közösségekről

Részlet a beszélgetésből:

O: -Úgy létezhet egy közösség, ha mindenki benne van az ő belső szabadságában.

Ha visszaveszi a felelősséget, amit kirakott önmagából, és így válik szabaddá.

Sh: -Addig tud valaki szabaddá válni, amíg a pénz-játék folyik és van ez a pénzből kell megélni….?

O:-Nem. Egy ilyen közösségben arról van szó, hogy egymás alapvető  szükségletei irányában érzékenyek, és maga pénz így nem vetül fel. hanem mindenki teszi az ő dolgát, és mintha valahol EGY Egység lenne, és tudja, hogy ha ő nem  csinálja az ő helyét, akkor az egész közösség borul.

Sh:-Tényleg? Ismerünk ilyet?

Mit mondtál ki szó szerint? : ha valaki nem csinálja a dolgát a helyén, akkor az egész közösség borul. Ismerünk ilyet?

O:-Igen, ismerek ilyet. Én sem vagyok még a helyemen.

Sh:-És ismerünk másokat is, aki nincs a helyén?

O:-Ismerek másokat is.

Sh:-Aha! És addig áll a történet. Borul a történet, megakad a történet azokon a részeken, és nem tudunk működni mint együttműködő közösség, és ezért nem haladunk. Most is, itt is, ez most történik a valóságban.

Hogy valósan MI amúgy is közösség vagyunk, csak nem akarnak felébredni rá az emberek, mert mást akarnak játszani, meg mást hisznek, meg mást képzelnek.

Valójában Mi egy gyönyörű organikus közösség vagyunk, amiket te most édesen elmondtál ezek vagyunk valósan.

Úgy mondtad el ezeket a közösségi ismérveket, mint hogyha ez egy nem létező, utópia lenne, ahova te szeretnél eljutni.

Akkor most egy kicsit meg-FORDÍTJUK a történetet:

Képzeld el, hogy ez a valós valóságunk, és most vagytok kifordulva belőle. tehát nem egy utópiát kell elérned, és kitalálnod, hanem most vagy kifordulva belőle, és most fogsz visszafelé fordulni, a helyedre, ahol pont így élsz. Ilyen közösségekben, és ilyen összeadódó, csodálatos módon.

És amikor erre inspirálunk, akkor meg fogjátok és ellen tartotok neki. „Hogy de én még szeretnék ide menni, de én még szeretnék oda menni.

Érzed ennek a kifordult mókáját?

O:-Értem,de még nekem is megvannak a magam korlátai, én is rakom le sorban.

Sh:-Na, akkor, hova jutottunk? Ugyan úgy visszajutottunk a nullpontba, a megrekedtség állapotába.

O:-Én még nem vagyok szabad ember.

Sh:-Kitől nem vagy szabad?

O:- A saját félelmeim, hiedelem rendszereim még irányítanak. Még nem vagyok úgy benne az áramlásban, hogy azt mondom, jó, a jelenben élek, és azt teszem, amit érzem, hogy tennem kell és a holnap mindig megoldja saját magát. Még nem vagyok itt.

Sh:-Hanem, hol is vagy? Most ki mondja meg, hogy mit tegyél? Ki mondja meg neked?

O:-Jaj, istenem, ezek mind nagyon szépek, de van egy részem, amelyik meg azt mondja, és mi van ha nem?

Sh:-Mi? Mi van..., hogy ha nem leszel a valódi?

O:-De, hogyan legyek a valódim? Ez olyan számomra, hogy az is egy folyamat, hogy bekerüljek a valódimba. Nem tudok egyik pillanatról a másikra a valódim lenni.

Sh:-Figyelj csak, én nem tudom, de te voltál az az ember, akinek azt mondtuk egyből amikor bejöttél ide hozzánk, hogy : hm.. mi lenne ha holnaptól itt laknál velünk, és elfelejtenéd azt az egészet ami volt? Nem tudom,d e most megint tőled kérdezem, ezt te inspirálod ki belőlem. Én csodálkoztam, hogy: jé, ez eddig eszembe sem jutott.

O:-Igen, mert bennem egy ilyen valóság van.

- Menjél már te, akkor ezt most helyetted mondom ki tulajdonképpen? Azt ami a te valóságod magadban, ami a te programod (lélekprogramod) , és én tolmácsolom neked, mert, hogy én nem értem miért mondom ezt. Mert bennem ilyen nincs. Vagyis ez nem igaz, mert most már bennem is ott van...

a csattanó a teljes hanganyagban...