SzívTudat Központ - Gyermeki-Én tudattól a Felnőtt-Tudatállapotig -Tört-Én-Elem Tapasztalás-zárás és felülemelkedés - mi is a Háttér hatalom valósan energetikailag
 

(A "másszunk ki a levesből 1.rész" egyéni tapasztalásra vonatkozó lényegi része)

megértheted, hogyan keletkezett a töredezett emléktárad

megértheted, hogyan rekedt meg sok kis ponton a gyermeki én "TUDAT", ami után ha hasonló szituációba kerülsz, mindig bekapcsol ugyan az a gyermeki program számára:

"nem értem, nem látom, nem tudom mi történik",

nem látom át az egész történetet"

"szükségem van az egész történetre"

 

Tudati evolúció

1. gyermeki-én-tudat --> belemerül a tapasztalásba, eggyé válik a tapasztalással, tudattalanul megéli 

2. megfigyelő állapota --> megfigyeli a kicsi gyermeki ént, aki tapasztal -->Felnőtt tudatállapot

3. Felébredt tudat állapota --> már nem csak megfigyel, hanem egyben ránéz az egész történetére,

és elkezdi a poláris kettősségeket kiegyenlíteni, párba állítani, és bezárni azokat a kettős minőségeket amik mentén kettészakadt tudati állapotban volt eddig... 

előhív középen, a kettősségek helyett magasabb, központibb, mélyebb, igazabb belsőbb minőségeket...

 

Mi a történet?

A történet  az, amin keresztül tapasztalsz

Fontos e a történet, a sztori?

Nem, mert ha a sztoriban elveszel, akkor te a gyermeki-én-tudatban vagy, és elveszel a történetben.

A történetben elveszve, kettősségbe, anyu-apu programba esel ki, és már fut is a saját belső mozid, a  saját belső programod, és onnantól kezdve a saját vetítésedet nézed, a saját gyermeki program emléktáradat, és a saját sajnálatodat érzed, a saját programod ítélet-paneljei jelennek meg benned, és azt vetíted rá arra a külső képre, ami beindította a saját tudattalan programodat

 

Ez maga egy Életfilm program hullám, ami belőled vetül ki.

Minduntalan ugyan azt futtatod le, és mindig ugyan azt fogod mindenre rávetíteni:

ÉLETFILM vetítés a tudattalanból: mentális-mozi

 

Hova vetül ez a kép, és mit is nézel, látsz ilyenkor valójában, mit hiszel, hogy kivel, kihez beszélsz?

 

 

 

előtte javaslom olvasd el az alábbi írást, hogy jobban értsd:

Hogyan alakul át belülről kifelé a világom?

 

Ez alapján láthatod, hogy a saját gömbvalóságod felületére vetítesz.

A saját történetedet vetíted egyfolytában (míg a tudattalan, alvó-gyermeki én állapotában vagy)

Honnan vetítesz?

A saját egyedi emléktárad tudattalanjából.

Min keresztül vetítődik ki a gömbvalóságod felületére a kép belőled?

Úgy képzeld el, mintha egy kis vetítő gép lenne a fejecskédben, és onnan fut és vetül ki a filmed, a mozid.

 

Mi az, ami beindítja a tudattalan vetítéseket?

A másik gömbvalóság-tulajdonos.

Nézd meg a fenti képet:

középen van az akit éppen nézel, akivel kapcsolódsz (például velem a hanganyagon keresztül)

 

Mindenki aki, nézi (vagy hallgatja), abban valamit meg fog mozdítani a saját emléktárából, és a saját tudattalan érzéseiből.. stb...

Mindenki azt fogja oda a középsőre vetíteni, azt fogja gondolni, azt fogja érezni, amit benne beindít, és arra a középső gömbfelület tulajdonosra fogja rávetíteni, onnan fog visszaverődni, így válik láthatóvá a tudattalan életfilm program.

Tehát mindenkié más lesz, és mindenki a sajátját nézi valójában, ami senkijével sem lesz azonos, mivel mindenkinek mást kapcsol be, és mindenkiben más mozit indít be, meg, attól függően milyen tudattalan részét éri el.

 

Mit tudsz ezzel ilyenkor kezdeni?

 

1. a tudattalan-alvó-gyermeki énben egy az egyben fogod felmondani kifelé a külső képre vetítve a kisgyermeki beült programot.

Mivel ez kettős, anyu-apu program, így egyrészről lesz benne ítéletek halmaza, és másik részről pedig ott lesz a sajnálat.

Mi is ez a program?

Ez a beszületéskori alap beállásod, ahogy anyut és aput megpróbáltad kiegyensúlyozni energetikailag.

Amelyiket erősebbnek, aktívabbaknak, nyomó félnek érzékelted, annak fogsz ellentartani -vagyis megítélni-, amelyiket meg gyengébbnek érzékelted, passzívabbnak, azt fogod sajnálni, azt próbálod megmenteni.

És innentől kezdve miden egyes alkalommal, mikor bármilyen gömbvalóság tulajdonossal találkozol, mindig ugyan azt az alap programot fogod lefuttatni.

Ebben a tudatálltopban a külső képre fogod gondolni, hogy vele van baj, őt akarod elemezni, őt akarod megjavítani, vagy őt akarod megmenti.

Ez az alvó-kifordult-megmentő-segítő-gyermeki én tudat állapota.

 

2. Mit kezdesz ezzel, ha a megfigyelő tudati lélekevolúciós fázisban vagy?

Minden programnál, ami beindul benned

bármilyen külső kép, kapcsolódás által,

bármilyen emberen,

szituáción, történeten keresztül,

akkor te megállsz,

és már tudod, hogy nem a látott kép a lényeg,

már tudod, hogy nem a történet a lényeg,

tudod, hogy nem a beindító személy a lényeg,

hanem saját MAGADRA rakod a FIGYELMET, a saját érzéseidet kezded el megfigyelni amit bekapcsolt, a saját reakcióidat kezded el megfigyelni, amit bekapcsolt, és keresed a saját emléktáradban, hogy honnan futhat ez a program benned.

Tehát itt célszerű megállni, és Hátrébb húzódni magadból, és mint egy kisgyermeket megfigyelni magad, és végig nézni, hogy vajon mikor érezhetett így először a kicsi-gyermeki énünk, és mi lehetett az alap történet, ahol ez a program beült, mikor keletkezett ez a tört-én-elem program.

És magaddal dolgozol, és csak saját magadra figyelsz, és már tudod, hogy minden külső kép az belőled vetül ki, és minden külső, látható, hallható gömbvalóság tulajdonos csak katalizátor.

Ez a tudatos önmunka, saját magunk tudatos megismerése, feltérképezése tudati-időszak.

Ha úgy érzed nem tudsz rálátni magadra egyedül, akkor szoktatok sok helyre elmenni, hogy megértsétek valamilyen technikán keresztül magatokat, vagy valamilyen segítőn keresztül.

 

 

A 3. fázisban tartóknak szóló segítség

 

folytatás hamarosan...

addig is jó munkát magatokkal