SzívTudat Központ - Anyai Táplálás sorozatból: Anyától elszenvedett fájdalmak feloldása

Anyai Táplálás sorozatból: Anyától elszenvedett fájdalmak feloldása

                  hangfelvétel |  
 

4 perc

ezt a kódot használtuk hozzá mind ketten

(76) Kozmikus eredetig szintig pozitív-negatív párok kiegyenlítés. Megértés 1. rész

+

(77) Kozmikus eredetig pozitív-negatív párok kiegyenlítés kódok 2.rész

 

Majd alig telt el egy kis idő a FELADÁS és KIEGYENLÍTÉSTŐL és jött, és megtörtént CSELEKVŐEN a kiegyenlítés, és a megoldás, ténylegesen.

Anitáét alább olvashatjátok, az én bennem levő még elakadásom is bizony nagyon gyors legtámogatottabb teremtői kiegyenlítésbe és támogatásba fordult át a biológiai anyukám részéről még magasabb szinten, és ami a leginkább megoldatlannak tűnő, feloldhatatlannak tűnőnek látszott, az is átfordult anélkül, hogy nekem ráadásul bármit kellett volna még kívül tennem érte. :)

 

Anitának az erő és a tudatosság és a bátorság és a lehetőség jött meg számára az eredet megkérése által, az hozta el a feloldhatatlannak tűnő beakadást, megrekedést. átértékelődött a szülő-gyermek, anya-lánya alá-felé rendeltségi pozíciójuk és egyenrangú társakká válhattak eredet szintig. Óriási átmozdulás mind két lélek tudati és evolúciós minőségében, és óriási lehetőség és erő, és energia mennyiség szabadult fel a genetikai anya-lánya függőségi játszma, alá-fölé rendeltség meghatározottságukból.Anita ettől kiegyenesedett a tengelyében, hatalmas erőt nyert vissza, amiben eddig tartotta azt a pozíciót, és bizony giga ugrása lett általa párkapcsolati szinten, eredet társai, testvérei szintjén, a munkájában, szóval hatalmasat mozdult a felszabadult életbe.

Az én esetemben az anyukám valójában végig haladt velem egészen a felébredésemtől, tehát én az amolyan kíméletes, finom átmenetes gyermek voltam, anyukám minden egyes evolúciós és meghatározottsági fázisaimat kénytelen volt velem megélni, és ha szeretni akarta a lányát, kénytelen volt elfogadni. Tehát Ő végig haladt velem, és az eredetét is már évek óta tudja. Nálunk, bennem egy bizonyos működési volt elakadva, amit mindig és mindig és mindig már bizony eredet szintig is újra és újra megtapasztaltam. Majd azt is megláttam, hogy bizony anyukámmal azonos eredetek is ugyan ezt működtetik mind, valamilyen formában. Szóval én egy komplett eredet szintű bizonyos eredetek általános kifordult működésével szembesültem, ami gigászi méretben csapódott rám vissza rajtuk keresztül. Bizony a fenti kiegyenlítés nálam is segített, és magától rendeződött át végre egészen eredet szintig ez a kifordult működés anyukámban, legalább is velem szemben igen. huhh.. szóval végre.. huhh.. sokat dolgoztam érte.. :)

 

Anita gyorsított verziója pedig így zajlott:

 

Sziasztok!

Kicsit regényszerűre sikeredett, de végre leírtam a sztorimat anyámmal, és az eredetnevével. 
Küldöm szeretettel 

Alisha, aki ebben az életemben az anyámat játszotta, - avagy miért fontos tudni a szüleink eredetét?

- Levelet kaptam Németországból, tudsz te erről valamit? – hallom az anyám számon kérő hangját a telefonvonal másik végén. 
- Megjött az eredetneved! – ugrok fel az ágyról hirtelen, és tűkön ülök, míg zsörtölődő ellenállását hallgatom, hogy mondja végre, mi áll a levélben.
- Anyu, - vágok közbe végül, - magam miatt kértem, mert a továbbhaladásom érdekében most már muszáj tudnom, ki vagy te, kik vagyunk mi egymásnak valójában… 
Nem érti. Hallom, hogy még mindig zsörtölődik, csak veszi a levegőket, számára ez hülyeség, ő nem akarja tudni. Hosszú, várakozással teli másodpercek múlnak el, mire kibetűzi végre (azért is, mert németül van), mi áll a neve mellett, alatt.
- Alisha. Goldene Hohepriesterin, kosmische Eltern: Michael und Myriel, Herkunft: Frekvenz der Engel… Te vagy az a Myriel? – teszi fel végül a kérdést, (- újra csak számon kérően, mintha nem is tudna másképp kérdezni, tűnődök el, és már örülök, hogy megjött az eredetneve, mert innentől kezdve ennek vége! -) mert azt már tudja, hogy Myriel az eredetnevem. 
- Nem, anyu. – válaszolom gyengéden. - Myriel az anyánk. A tiéd is, és az enyém is. Én Őutána kaptam a nevemet. 
Író és papírnak való alkalmatosságot keresek, és felkörmölöm Alishát, de közben már érzem, hogy nyomja a mellkasomat ez az egész történet. 
Anyuval kicsi gyerekkorom óta amolyan szeretet- gyűlöletben vagyunk. (Legtöbbször inkább a gyűlölet dominált.) Mindig úgy éreztem, inkább tekint riválisának, mint lányának. És sohasem értettem, miért van annyi baja velem. Erre most kiderül, hogy testvérenergiám, nővérem. Amíg ezek a gondolatok végigfutnak rajtam, anyu még mindig zsörtölődik a telefonban. 
- Megcsinálom Neked a fordítást, és összerakom az eredetnevedet. – mondom végül, és hallom, hogy ő enyhén szólva még mindig nem túl lelkes. 
- Anita, minek kell ez? – próbál hárítani, de én nem engedek. 
- Ha megcsináltam, jelentkezem. – Zárom rövidre, majd elköszönök tőle, és kinyomom a telefont.
Újra az ágyra huppanok. Kikerekedett szemekkel bámulok a borítékra, ami hirtelen a kezembe akadt, hogy anyu eredetnevét felírjam, és még mindig nem hiszek a szememnek. Anyu a nővérem. Ugyanazok a kozmikus szüleink, ugyanaz a frekvencia.. Gyerekkori emlékek tolulnak a lelkembe, és ezernyi kérdés. Szinte elviselhetetlenül nyomják a mellkasomat. 
- Mi történt? – kérdi a társam, aki szemtanúja annak, ahogy nagy levegőket véve kitámolygok a szobából, bal kezem a kristálycsakrámon, jobb kezemben egy összefirkált boríték. Egymás után veszem a mély levegőket, mint aki meg akar fulladni, majd bekapcsolom a számítógépet, és elé ülök. 
- Megjött anyám eredetneve. – nyújtom át neki a borítékot. – Arany főpapnő. Tesóm. Tesónk. Hihetetlen.. Mindjárt összerakom. – teszem hozzá végül, és akkor már hangosan nevetek. 
Összerakom az anyámat. Hm. Milyen vicces...

Másnap reggel újra érzem a nyomást a mellkasomban, és a fejem is megfájdul tőle, mikor belegondolok, anyu hogy fogad majd az eredetinformációkkal. Bátorság! – emlékeztetem magam, mikor a kezembe veszem a telefont. 
Bingó! Anyu épp ráér. 
- Hamarosan ott vagyok. – mondom búcsúzóul, mert mielőtt elindulok még egy másik társunk eredetnevét is össze kell raknom, ami szintén a tegnapi „eredetpostával” érkezett. 
Az eddigiekkel ellentétben most valóságos gyermeki kíváncsisággal megyek bele Lumina minden egyes betűjébe. Minden egyes sejtem bizsereg, ahogy ennek a társamnak a képességei is kibontakoznak előttem. Minden egyes képességnél átérzem a valódi minőséget, és a hálát, hogy dolgozhatok vele. Hogy megismerhetem őt, és átadhatom neki ezt a hatalmas, csodálatos információt. 
Átérzem, hogy mindannyian ezek a csodás lelkek vagyunk, olyan képességekkel, amiket álmodni sem merünk magunkról. Ezzel az érzéssel érkezem meg anyuhoz. 
Bár a kapu nyitva van, a ház ajtaja bezárva fogad. Milyen szimbolikus, - fut át rajtam, míg anyut meglátom a kitárt ajtóban.

„Kedves Katona Mária ALISHA!
Sabine Sangitar lecsatornázta számodra az eredetnevedet, a kozmikus szüleidet, és a származásodat. 
Az erdetneved: Alisha
Jelentése: Arany Főpapnő
Kozmikus szülők: Mihály Arkangyal és Myriel
Származás: Angyalok frekvenciája
A szüleid mindent beletettek ebbe a névbe, ami te vagy: 
Az összes képességedet, feladatodat, és minden erődet. Minél jobban összekötődsz a neveddel, annál jobban fogod ezt az eredetenergiát érezni.
Alapvetően tudnod kell, hogy eredetedben rezgésből, hangból, és színből állsz. De az esszenciád egyedülálló az univerzumban. Mindenesetre az emberi nyelv behatároltságából kifolyólag egy névnek, ami az eredetet fejezi ki, több különböző jelentése is lehet. De az esszencia egyedülálló. 
Sok erőt és örömöt kívánunk neked ezzel az átadással!
Sabine - Sangitar 
és a SHIMAA csapata”
Anyu abban is kételkedik, biztos ez van- e a papírra írva. Már arra sem emlékszik, hogy német nyelvből, - hála neki, - még egyetemi diplomám is van, ebből kifolyólag legalább feltételezhetné, hogy le tudom fordítani, mi van odaírva… Vagy tényleg ennyire gyanakszik, hogy ez csak valami rossz lehet…? 
- Egyetlen szót sem értek az egészből. – mondja időről időre, ahogy haladunk a további információkkal. 
- Jó, megértettem. – felelem végre, mert hirtelen rájövök, a saját szavaimmal kell átadnom ezt az egészet.
Leteszem az elemzést, és papírt, tollat kérek. Lerajzolom, mi az eredet, miben vagyunk, mik a történések a jelenben, miért fontos az eredetnév. Anyu türelmesen végighallgat, néha még kérdez is, és az is kiderül, hogy olvas engem a Szívtudatközpont facebook oldalán, de azt mondja, azt sem érti, amiket odaírok. Kérdezem, nem gondolt- e rá, hogy esetleg megkérdezzen, ha nem érti, de a válasz: - Nem. 
- Anyu, soha életedben nem szeretted volna tudni, ki vagy te, és miért vagy itt a földön? – kérdezem majd két óra beszélgetés után.
- Nem. – feleli. – Én ebben nem akarok részt venni! Nem akarok tudni semmit. Nekem jó így. – szögezi le. 
- De hiszen itt vagy! – nevetek fel. – Nem bújhatsz el! A teremtés része vagy, és okkal létezel! 
Őt ez nem érdekli. Neki minden jó úgy, ahogy van, köszöni szépen.
Közlöm vele, hogy nekem viszont nem, nincs jól minden így, ahogy van, és a gyerekeknek sem, akik energetikailag tartanak bennünket, elhülyült felnőtteket, és még bele is nyomjuk őket a saját okosságnak hitt hülyeségeinkbe. Anyu szerint én hülyítem meg a gyerekeimet ezzel az eredetnév izével. Hiába mesélek neki a gyerekeim képességeiről, hogy ők pontosan tudják, mi az igaz, és mi a hamis, anyu még mindig hárít. 
- Rendben, anyu, - állok fel végül - maradj tudatlan, a te dolgod, engem nem érdekel, de tudnod kell, hogy innentől fogva egyenrangúak vagyunk. Soha többé nem vagyok a szerencsétlen, hülye lányod, akinek mindig minden pillanatban meg akarod mondani, mit és hogyan tegyen! Ugyanaz az energia vagy, a lélekrészed vagyok és te az én lélekrészem. Nincs többé alá fölé rendeletségi viszony. És azt, amit gyerekként rám tettél, ami nem az enyém, azt a csomagot most ezennel ünnepélyesen visszaadom. Tessék, itt a csomagod! – mondom, és közben a kezemmel is átadom azt az energia csomagot, azt a rengeteg kondíciót, fájdalmat, és meg nem értettséget, amit születésem óta tőle kaptam, kapok. 
Anyu szemmel láthatóan még mindig nem tudja, (nem akarja tudni?) hova tegye ezt az egészet, de a csomagot nincs esélye nem átvenni. Aztán kifelé menet már sír, és kapom az újabb hibáztatást, az újabb ítéletet, hogy én hozom a fejére a bajt. Ez már kicsit sok nekem. 
- Akkor most, hogy már tudjuk az eredetedet, és tudjuk, hogy ugyan annak az energiának a részei vagyunk mindketten, jó, ha tudod, hogy innentől fogva bármi rosszat mondasz rám, bármit teszel ellenem, az olyan, mintha magaddal tennéd, és csapódik vissza rád is abban a másodpercben! – mondom ellentmondást nem tűrően. 
Nem túl szép a búcsúnk, anyu még mindig vádol, és sajnáltatja magát, míg én távolodom tőle kifelé menet. Régebben is eljátszottuk ezt már ezerszer. Számtalanszor próbáltam őszintén beszélni vele a dolgainkról, és mindig ez lett a vége, én pedig több teherrel a szívemben jöttem el tőle, mint amennyivel mentem. 
Most először volt ez másképp. Mert már nem a szegény anyám állt előttem, hanem Alishát láttam, az én velem egyenrangú nővéremet, aki nem az én szegény anyám, hanem a velem egyenrangú lélekrészem, akihez most visszaérkezett az a hullám, amit egykor magából elindított. És ennek a fájdalmát tapasztalja, ezzel szembesül most, hogy lebonthassa végre magáról.
Mikor kikanyarodtam az udvarból, akkor éreztem, hogy most először valóban leraktam azt, ami anyué, hogy egy szinten elindult az energiák kiegyenlítése. Egyre könnyebbnek és felszabadultabbnak éreztem magam. 
Este pedig, mikor lefeküdtem, egyszer csak megjelent Anyu: Myriel. Nagyon hálás volt nekem, nagyon szeretett, éreztem, ahogy simogatja a fejemet. És akkor, abban a hatalmas szeretetben hirtelen átláttam ezt az egészet, hogy hogyan ébresztjük egymást, mi lélekrészek. Hogy mennyire várnak minket a kozmikus szüleink, de addig bizony „nem tudnak” a szüleink lenni, amíg mi a fizikai szintű anyut, és aput hisszük szüleinknek. 
És abban a pillanatban, ahogy meglátjuk, ki is az, aki eddig a 3d- ben az anyánkat és az apánkat játszotta, eredet szinten látjuk meg a kapcsolódásunkat egymással, minden és mindenki a valós helyére kerül végre.